Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Varázskosár (1980. márc. 5.)

2009.02.05

Polly néni bement Gréthyékhez a városba, nem tudom, miért. Volt egy olyan érzésem, hogy papusnak akart kedvezni próba, szerencse alapon, hátha el tudja hozni Chakkát, látva, mennyire hiányzik a családban a vidámság s a vele járó élet, de erre semmilyen bizonyítékom sincs egy elejtett szó formájában sem. Akár így gondolta Polly néni, akár nem, az eredmény az lett, hogy Chakka mindenáron el akart jönni vele. Vagy a néni volt jó hatással Grethyékre, vagy Chakka elszántsága nyert, együtt állítottak be. Jobban mondva Chakka röpült be elsőnek a házba, mint egy kis fecske a fészkébe. Chakka örömteli berohanásá mindenkit váratlanul ért. Csacsogott egyfolytában, futkározott a szobába be és ki, úgy, hogy papus arca felderült és viccelődni kezdett vele. Ilyennek még akkor se láttam, amikor velünk lakott. Csupa élet és derű. Csupa napfény és ragyogás.
- Most sokáig itt leszek - hajtogatta, ami azt jelenti, hogy holnap estig. Neki ez a soká. Miután kiszaladgálva magát elfáradt, pakolni kezdett a kosárkájából.
- Hoztam egy ilyen filctollat, nézd csak meg, legalább ennyi színnel ír - s mutatott 5-6 kinyújtott ujjat, sőt egyszer tizet is.
- Hogy fér el benne ennyi szín? - kérdeztem.
- Hát belefér. Láthatod! - felelte a világ legtermészetesebb hangján.
- Ez biztos varázsceruza - feleltem.
- Igen, az - hagyta jóvá a megállapítást.
- És nézd, mit csináltam! - fűzte hozzá, majd elém tett egy sógyurmából készült hóembert.
Aztán jött a többi apróság és lassan teli lett az asztal.
- Hűha! Hogy fért ennyi minden el abban a kiskosárban? - kérdeztem.
Mire ő.
- Hát ez varázskosár, nem tudtad? - jött a felelet, ami rávezetett arra, milyen ostoba is vagyok.

1990. márc. 5.