Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Űr (1980. febr. 3.)

2009.02.05

Elmentek.
Most súlyos minden. Súlyos és könnyű. Könnyű, mert talán valami megoldódott, nehéz, mert nem úgy, ahogyan jó lett volna. És megoldódott-e egyáltalán az a valami? Mi az a valami? Mi lesz ezután?
Olyan volt a reggel, mintha mindannyian robbanást várnánk. Chakka egész délelőtt az ölemben ült.
Grethyék két fordulóval hurcolkodtak el. Először a nagyobb bútordarabokat rámolták föl a Barkaszra. A második fuvart késő délutánra tervezték.
Megebédeltünk. Grethy aludni akarta tenni Gilt. Ekkor papusnál elszakadt a húr.
- Ha menni akartok, azonnal induljatok, mert már nem bírom ezt a huzavonát - mondta ingerülten, mire pillanatok alatt kocsiba pakolták a kisebb cuccokat és búcsúzni kezdtek. Papus behúzódott a szobába. Majdnem összeroppant. Kijöttek a könnyei is, pedig ő sose sír. Grethy is elsírta magát, és megjegyezte, hogy ő csak a jó megoldást keresi. Chakka aranyosan nyugtatott mindenkit.
- Úgyis mindennap el fogunk jönni!
Percek alatt elbúcsúztak. De ezeket a perceket nem kívánom senkinek.
Legördült egy kő rólunk, és egy másik zuhant a helyére. Nyugtalanok vagyunk és nyugtatjuk egymást.
- Megleszünk hármasban - hajtogatja papus, de ő se hiszi komolyan. Járkál a konyhában magába roskadva. Mamus is nyugtató megjegyzéseet tesz. Én is. Vajon nyugodtak leszünk-e? Leszünk-e még nyugodtak? Leszünk-e egyszer nyugodtak?
Változik-e valami?

1980. febr. 3.