Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szent karácsony (1979. dec. 27.)

2009.02.05

24-én reggel nagyon jó lett volna kicsit tovább aludni. Ha fáradtan is, de muszáj volt felkelni.
Délelőtt szaloncukrokat kötözgettem. Ez az én dolgom ilyenkor, amit örömmel csinálok.
Mindenki tette a dolgát, mégis feszültség volt a levegőben.
Greg minden percben rászólt Chakkára, aki mellettem játszott és alig mert moccanni. Senki nem akart megszólalni, nehogy pattanjon a szikra.
- Mit csinálsz? Mit mondtál? Hogy beszélsz? Állj félre! - így dirigált Greg órákon keresztül Chakkának. Végül Chakka a tévé elé ült, de fél szemmel az apját figyelte. Greg elküldte onnan, mondván, útban van. Chakka felállt, megbotlott a szőnyegben, és elsírta magát. Már benne is felgyülemlett a feszültség. Greg felcsattant.
- Úgy kell neki! Elegem van abból, amit művel! Majd én megtanítom arra, hogyan viselkedjen! Ez a te nevelésed Grethy!
Chakka megijedt, abbahagyta a sírást. Senki nem reagált, vigyázott, nehogy elszabaduljanak az indulatok. Olyan nyomasztó volt a hangulat, hogy elkezdtem könnyezni. Nem vették észre, lehajtottam a fejemet, s úgy tettem, mintha olvasnék.
Felállították a fenyőfát, fel is díszítették, de olyan tárgyias volt, olyan semmitérő, alig néztem rá. Teljesen hiányzott belőle a lélek.
Később Grethyék elmentek Eva nénihez, hogy névnapja alkalmából felköszöntsék őt. Némán vártuk vissza őket. Jaj, de szörnyű volt! Sokáig nem jöttek. Nyugtalanok lettünk. Hol késnek?
Hét óra is elmúlt, amikor egy rendőrkocsi állított be velük.
Azonnal mesélni kezdték, mi történt.
Közben Chakka a fához szaladt és elkezdte széthordani az alatta talált ajándékokat.
Eva néni csak beköszönt, de visszafordult a rendőrökkel.
Greg a városban maradt ügyintézni.
Chakkára senki se figyelt, az ajándékokra se.
Az esti beszédtémát a délutáni események alakították. Megtudtam, hogy baleset érte őket, amit szerencsésen megúsztak.
A részleteket a beszélgetésből szedtem össze, aminek csak távoli hallgatója voltam.
Állítólag Greg a megengedett sebességgel haladt a belső sávban, nyomában egy rendőrautóval. Váratlanul a külső sávból elékanyarodott egy Fiat és Greg belerohant. Szerencsére senkinek se lett komoly baja, Chakka a száját ütötte meg kicsit, Eva néni a lábát.
Nyolckor megnéztem Chakkával a mesefilmet a tévében. A Kék madarat adták, gyönyörű volt.
Közben Eva néni visszatért és a saját kocsijával hazahozta Greget is.
Grethyéket környékezik a balesetek. Az utolsó nagyobb ütközés akkor történt, amikor Gil még Grethy pocakjában volt. Úgy mesélték, hogy Grethy szabályosan tekert a külső sávban, mögötte egy teherautó. Az ellenkező sávból egy Lada akart bekanyarodni, de a teherautó balra indexelt. A Lada vezetője megijedt, félrerántotta a kormányt, s így átfutott a járdaszigeten, egyenest Grethy és a mögötte lévő teherautó közé. Az ütközés elkerülhetetlen volt. Grethyék Skodájának a bal hátsó ajtaja meggyűrődött, az ablaküveg apró szilánkokra tört, Chakka bezuhant a hátsó ülés alá, s amikor kihúzták onnan, a hajából is és a ruhájáról is potyogtak a szilánkok. Szerencsére az ijedtségen kívül más bajuk nem lett. A sors úgy hozta, hogy Gregnek is éppen arra volt dolga. Meglátta az összegyűlt járókelőket, és a saját kocsijukat ronccsá gyűrődve. Megrendült, majd intézkedni kezdett.

25-én: A nap viszonylag csendben telt. Mamus templomba ment, papus a nagyihoz készült karácsonyt köszönteni. Évek óta nem volt nála, mióta az a hatalmas balhé történt Grethy körül. Szerintem most is részben a kíváncsiság hajtotta. Vajon ott találja-e Peetet.
Peetről senki semmit nem tud. Ez az első karácsonyunk nélküle.
Papus délben jött meg, és azt mondta, örül, hogy Peet nagyinál lakik, legalább nagyi nincs egyedül. Mintha megfeledkezett volna arról, miért költözött el hazulról. Ebéd után lefeküdt, mi tévéztünk. Senki nem találta igazán a helyét, vagy én képzelem így. Unatkoztunk amibe bele is fáradtunk.

Másnap, 26-án, nagyi viszonozta a látogatást. Gyümölcsöt, gesztenyepürét, csokit hozott, papusnak meg egy üveg bort.
Grethyék ma is bementek a városba, és csak este jöttek haza. Eva néni is beállított, és mondván, hogy úgyis sokat vannak nála, költözzenek hozzá. Még mindig nagyon fájlalja a lábát, erősen sántikál.
Az ünnep este elköszönt tőlem, s én megköszöntem neki, hogy vége lett.

1979. dec. 27.