Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Miért? (1979. dec. 10.)

2009.02.05

Éjjel érzem magam a legnyugodtabban. Alig várom, hogy mindkét szobában lekapcsolják a tévét, és minden fény kialudjon. Megvárom az első horkoló hangját, amelyből tudom, hogy már senki se jön ki a vécére, és elkezdek matatni az ágyam melletti széken a papírok közt. Vastagon ül a sötétség a nappaliban. Az emlékezetemre hagyatkozom, amikor kitapogatom a tollat vagy a papírt. A papírt úgy teszem az egyik tenyerembe, mintha az lenne a kis asztalom. Tulajdonképpen a tenyerembe írok, amin ott fekszik a cetli. Azért csinálom így, mert régebben előfordult, hogy a takaróra helyezett lapról lefutott a tollam és az ágyneműre került egy-két betű. Így rovom papírokra a verseimet. Valójában nem tudom, miért csinálom, mert már jó néhány a szemétben kötött ki. Egy motiváció állhat a háttérben: a magány. Nincs a környezetemben egyetlen felnőtt sem, akivel legalább néha elbeszélgethetnék. Agnesről, Susanról semmi hírem régóta. Egy pici lánytól kapok örömmorzsákat, azokért élek. Vagy miért? Miért? Egyfolytában ezt kérdezem magamtól, már-már úgy érzem, ez az ember legnagyobb s egyben legmegválaszolhatatlanabb kérdése.

1979. dec. 10.