Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Menni vagy nem menni (1980. jan. 26.)

2009.02.05

Feszült a hangulat nagyon. Ha minden igaz, Grethyék holnap költöznek. Mamus ideges. Eddig arra várt, hogy menjenek, most ő is szorong. Fél papustól. Papus egyértelműen marasztalná őket, neki a gyerekek jelentik a mindennapi örömöt. Én is inkább amellett vagyok, hogy költözzenek, nem bírok céltalanul, ekkora korlátok közt élni. Szeretnék olvasni, írni, jó lenne összerakni a holmijaimat. Gondolkodtam azon, mennyire vagyok önző. Mennyire igazolnak a vágyaim s az álmaim. Rajongok a kicsikért, de valahogy szeretném önmagamat is megvalósítani. Annyi minden van bennem! Tudom, nem eget rengető dolgok, nekem mégis fontosak, és kikívánkoznak belőlem. Itt van az a temérdek cetli, amelyekre éjszakákon át róttam a gondolataimat. Ezek senkinek sem értékek, csak nekem. Ha kinyitom a szekrényemet, szomorúan látom, ahogy be vannak hányva a polcokra. Az összes éjszakám ott vár rám, várják, mint a sarokba vetett cipő, mi lesz a sorsuk.
Ha rajtam múlna, felezném minden napomat. Az egyik felét a gyerekek töltenék ki, a másikat a gondolataim rendezése, az olvasás és az írás. Valamiről le kell mondanom lélekben. A gyerekek Grethyékhez tartoznak, ami rendben is van, de ez az a momentum, hogy ők kerülnek sajnos mellőzésre.
Üres lesz a ház nélkülük. Annyira a szívemhez nőttek, annyira...! Gil még pici, de Chakka talán emlékezni fog arra, hogy itt élt köztünk, és gyakran hozzám bújva aludt el esténként.
Papus alig szólal meg. Őt viseli meg legjobban a változás. Inkább a kocsmában ül, csak ne legyen tanuja a történéseknek. Azt hiszem, titokban csodát remél. Ilyen vagyok én is. A nekem nem tetsző események várakozásában azt remélem, olyan akadályok keletkeznek, amelyek visszaállítják a régi rendet. Kóros ez a képzelgés. Ráadásul még sose jött be.
Chakkán a nem értés látszik. Vajon mi járhat a fejében? Örül-e, hogy a másik mamához költöznek vagy érez-e az elszakadásban némi keserűséget? Nem tudom eldönteni.
Csak ült és nézett, amikor Grethy leszerelte a lámpákat, és nekiálltak a konyhabútorokat visszatolni a régi helyükre.
Most minden olyan, mintha csak álmodtam volna az elmúlt időt. Eltűnt nappalink, el a sarok, és a színház a hátam mögött. Újra a szobában van az ágyam, Grethyvel és a két gyerekkel zsúfolódunk. A visszarendezés alatt csak Grethy szemében láttam elszántságot.
Megkérdezte Gregtől, biztosan költöznek-e.
- Itt van nálam a menetlevél, miért ne lenne biztos? Csak az akadályozná meg, ha elromlana a Barkasz, de ez képtelenség, legkésőbb 9-re itt leszek értetek.

1980. jan. 26.