Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kérdések (1979. szet. 8.)

2009.01.30

Miért élünk? A jövõért? Reménytelen a jövõ. Sokat gondolok a halálra. Napról napra sorvad a hangulatom. Letör a kilátástalanság. Bénítóak a percek. Legyen vége mindennek! Nem foglalkozom a következményekkel. Nem akarok szereplõje lenni ennek a földön zajló drámának! Senkinek az esetleges bánata nem tart vissza. Nem szívbõl szólna. A családban mindenki megkönnyebbülne akkor is, ha saját maguknak se mernék bevallani. A külsõség se tart vissza, csak a félelem. Iszonyú dolog belerohanni a nagy semmibe, ahonnan nincs visszaút, s ahol a nincs fogalma is megszünik. Kivételes öröm az értelem. Ésszel befogadni a világot és önmagunkat, ez mindenen úrrá tud lenni.
Átköltözés a nincsbe. Megoldás? Mi van, ha nem sikerül? Félremagyaráznák, kinevetnének, megvetnének. Azt hinnék, csak ijesztgetni akartam, vagy szégyent hozni a családra.
Gyáva vagyok.

1979. szept. 8. szombat