Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gyilkolat (1979. dec. 21.)

2009.02.05

Disznóvágás van, amit csak azért szeretek, mert ilyenkor együtt a rokonság apraja, nagyja.
A nagy művelet kora hajnalban kezdődött. Hideg volt még a lakás, alig mertem az orromat kidugni a takaró alól, le ne fagyjon.
Nem örülök annak, hogy malacot tartunk. Papus sincs oda érte, nem is eteti. Mamus ragaszkodik hozzá, csak ő megy az ól közelébe.
Szegény malacoknak egy esztendő se jut az életből. Tavasszal veszünk egyet-kettőt, és az ünnepek előtt már le is mészároljuk őket. Ha ez így van rendjén, akkor ez a rend nekem nem kell.
Az a legszörnyűbb, amikor visít, mert kirángatják az óljából, aztán szíven szúrják, amit szegény malac helyében én is sivítássak köszönnék meg. Hiába fogom be a fülemet, tompán hallom.
Tele a ház rokonokkal. Egyedül én vagyok a lakásban, a többiek a tett színhelyén tolonganak, még a gyerekeket is lehívták.
Hogy bírják nézni, ami ott történik, nem értem.
A legborzasztóbb jelenet szerintem az, amikor leszúrás után egy jó nagy edénybe folyik a vér. Leszúrást még sose láttam, nem is fogok, ellenben a kiömlött vért igen. Sőt! Véres tenyereket is, úgyhogy elmondhatom, egy-két ember kezéhez itt igenis vér tapad.
Délre a munka nagy részét befejezték, a férfiak jó sok pálinkát ittak. Greg eredményesen kínálgatta az embereket.
Tegnap papus azt hajtogatta, hogy ha Greg itthon lesz, elmegy hazulról. Mégis mindketten itt maradtak, sőt beszélgettek is egymással.
Sose értettem, hogy tudnak az emberek társalogni úgy, mintha semmi problémájuk se lenne egymással. Azt sem értem, én miért nem tudok.
Három nap múlva karácsony.

1979. dec. 21.