Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Földhöz vágott táskák (1983. márc. 6.)

2009.03.29

        Nincs mit tenni. Edithnek szinte én írom meg a leckéjét, már amit elárul. Tudom, hogy helytelenül cselekszem, de elfogyott a türelmem. A szép szó nem használ, kiabálni meg nem akarok, ezzel papust idegesítem föl. A házunkba beköltözött csendre feltétlenül vigyázni kell. Csak a rádió szólalhat meg délben, majdnem pontosan a harangszó előtt. A fél órás hírek után újra a csendé lesz a hatalom.
Edith kb. ekkor jön meg a suliból. Levágja a táskáját, aztán leül az asztalhoz.
- Ma nem kaptunk leckét - mondja, és látom a szemén, hogy hazudik.
- Mutasd csak - zendítek rá, amit legalább tízszer meg kell ismételnem. Izeg- mozog, lecsúszik a székről, és duzzog. Nem akar elővenni egyetlen füzetet vagy könyvet sem. Tudom, hogy Lizzyhez szeretne rohanni, akinél ott a pici baba. Lizzynél nincsenek elvárások, csak a játék a kisfiúval és a felhőtlen percek. Nem bánnám, ha Magdalena vagy Michel beállítana, az ő parancsszavuk hatna.
         Nem tudom, mit tegyek. Küldjem el és ne törődjek vele? S ha megtenném, nem értenék félre? Tanácstalan vagyok, amíg nem beszélek Magdalenával vagy Michellel, amire alig van esély.   Magdalena másik faluba költözött, Michel meg dolgozni jár, nincs rám, ránk ideje, no és ott a saját családja. Tiszta sor. Egyedül kell kezelnem a helyzetet. Csakhogy nem olyan egyszerű, amilyen regen volt. Edith idősebb, akaratosabb és már nem rohan rajongva hozzám, ha mamus kora reggel takarítani megy. Rég volt, amikor meleg, nyári estéken kint üldögéltünk a teraszon, a korlátszegletben, s miközben néztük a csillagokat, együtt mondtuk a varázsigét: "csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja."
         Azt hiszem, akkor boldog voltam.
         Chakka és Gil nagyot nőttek. A hétvégi esték még zajosak tőlük, továbbra is én vagyok a táltos ló, és ők a hősök, akikkel a hétfejű sárkány felé vágtatok. Gil mindig győz és Chakkát mindig kiszabadítjuk a kastély toronyszobájának rejtekéből. Elalvás előtt mese, aztán amíg le nem csukódik a szemem, nézem a lassan tipegő csillagomat.

1983. márc. 6.