Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Éjszakák és nappalok (1979. okt. 16.)

2009.02.02

Chakka három napig olyan rosszul volt, hogy szinte egyfolytában hányt. Mára jobban lett, de még mindenki azt találgatja, mi lehetett az oka. Gyanítom, nemcsak arról van szó, hogy a gyomrát rontotta el.
Greg hazajött, jóval előbb, mint máskor. Grethy úgy beszélt vele, mintha semmi se történt volna. Korán megágyazott neki, így jelezte, hogy maradjon. Maradt.
A hátam mögött, a színpadon a dráma folytatódik. Legszebb pillanataim a késő esti órák, amikor elcsöndesül a ház. Chakka változatlanul csak mellém bújva alszik el, átkarol és érzem amint a csöppnyi test elernyed. Igyekszem korán lefeküdni, már nem járok papusékhoz tévét nézni. Régebben, amikor körbeültük a tévét, és pisszenéstelenül bámultuk, főleg papus kedvenc sorozatát, a Colombo-t, sokszor történt valami, ami egyre inkább rádöbbentett arra, hogy semmi keresnivalóm nincs ott. Ha Grethy engedékenyebb kedvében volt, Chakkának is megengedte a tévézést, de mozdulatlanul kellett ülnie. Néha azonban eleresztette a szülői szigort. Ilyenkor alkut nem ismerve, fürdés után betette a kiságyba és rázárta a szobaajtót Chakka persze félt a sötétben, sírt, kiabált, hogy "anya ne haggyál itt", de Gréthy úgy gondolta, így kell önállóságra tanítani egy gyereket. Engem részben az az eset vezetett elhatározásra, amikor még Chakka egyedül volt. Akkoriban Gréthyék szobájában "laktam" én is. Greget. Chakka születése idején hívták be katonának két évre. Rikán engedték el a laktanyából, akkor is csak 1-2 órára. Hárman laktunk a szobában: Grethy, Chakka és én. Csak papuséknál volt tévé, minden este átmentünk hozzájuk. Az egyik estén Chakka valamitől különösen félt, de le kellett feküdnie. Amíg mi a bárgyú Derricket lestük, a kislány torkaszakadtából ordított.
- Anya, ne haggyj magamra! Picit gyere be! Szomjas vagyok! Félek!
De Grethy hajthatatlan volt.
- Meg kell tanulnia önnállóan elaludnia és kész.
- De ilyet nem szabad csinálni Grethykém, akkor bemegyek hozzá én - mondta mamus.
- Nem! Majd megszokja. Mások gyerekei el tudnak aludni egyedül, csak az enyém nem?
Láttam, papus is ideges volt, pedig őt még a Derrick is érdekelte. Engem csöppet sem, de tudtam, én vagyok a legutolsó, aki szólhat. Egészen megkönnyebbültem, amikor vége lett a filmnek. Bementünk a szobába, Chakka a kiságy szélét markolta és könyörögve nézett ránk. Miután lefeküdtünk, Chakka még sokáig rázkódott a zokogástól.
Akkor döntöttem. Csak olyankor fogok tévét nézni, ha neki is szabad. Ha nem akkor én is lefekszem, hogy ne érezze magát egyedül a szobában. Később többször előfordult még, hogy a képernyő elé sorolódtunk, természetesen Chakka is. Ilyenkor befészkelte magát az ölembe, és én meséket suttogtam a fülébe.
Most külön tévéjük van Grethyéknek. Mindenki azt néz, amit akar, csak én fekszem a két szobából kiszűrődő hangok közt és írok a sötétben szalvétára, papírzsepire, cetlikre, míg álomba nem zuhanok.

1979. okt. 16.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.