Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az első éjszaka (1980. febr 4.)

2009.02.05

Nehezen aludtam el este. Feszültség, félelem, némi megkönnyebbülés, tervezgetés, emlékek főleg a gyerekekről, mindez együtt kavargott bennem. Nem hallottam a kicsik szuszogását, vad csönd szállt a házra. Milyen lesz az első viszontlátás, ki mit fog mondani? Ezt naggyából elképzeltem, csak a magam reakcióját nem. Úgy éreztem, bűnös vagyok. Áldozat és bűnös egyben. Aztán azt gondoltam, hogy tulajdonképpen mindenki áldozat sőt, lehet, hogy az én áldozataim. Ha nem lennék, talán a két család jobban összeszokott volna. Ahogy Peethez se kell már alkalmazkodni, úgy hozzám se kéne. Csakhogy létezem és nekem is vannak álmaim. Nem akarok sarokba vagy asztal mellé helyezett bútordarab lenni. Igaz, hogy állandóan falak vesznek körül, és oly sokminden van, amiről nem is sejtem, hogy van, de megpróbálok áttörni a falakon és megtalálni azt, amiről azt hisszük, hogy nincs. Egy kis figyelem, néhány értelemre hullott óra, és tartalomra támaszkodó cselekedet.
Sokáig néztem az ablakot, mamus a redőnyt - kérésemre - rácsosra eresztette le. Grethy sötétben szeretett aludni, én félhomályban. A redőny rácsai közt ott az a jól ismert csillag, amit régen is minden este megbámultam, s ha éjjel felébredtem rögtön ráirányítottam a tekintetemet. Megfigyeltem azt az ívet, amit befutott, s ami évszakonként változott. A csillagnak bűvereje van. Akkor is nyugalom jár át tőle, ha a nap rettenetesen nehéz volt. A csillagok figyelését papus tanította meg. Nyári estéken gyakran üldögélt a lépcsőn és beszélt róluk.
Papus annyira kiismerhetetlen, mint talán senki más köröttem. Mamus, Grethy, Greg mindnyájuknál egyértelmű,hogyan reagálnak dolgokra, s én hogy viselkedjek irányukban. Papusnál más a helyzet. Néha kegyetlen és nem annyira fizikailag bánt, hanem lelkileg tipor le, máskor olyan, mint egy gyerek, vagy szentimentális.
Néztem a csillagot és az álom elkerült. Vajon milyen lehet Chakkának, Gilnek az első éjszaka a másik mamájuknál? Nem tudom, mikor aludhattam el, a csillag valamikor az éjszaka közepén megszűnt csillogni.
Reggel folytatódott a nyomasztó hangulat. Papus egész délelőtt kocsmában ült. Nem bírt szembenézni a rideg valósággal. Papusnak már nincsenek céljai, amikért éljen. Őt a gyerekek boldogították, bolondozott velük, nevetett rajtuk. Mamust idegesítette, hogy papus nincs itthon, de ő tett-vett a konyhában, főzött, rámolt, nem látszott összeesettnek. Papus délben tért haza, amikor is kapott egy kis fejmosást, megebédelt, aztán lepihent a szobájában.
Engem leköt az, hogy elkezdtem pakolászni a szekrényemben. Nagy a felfordulás benne. Még nem látom át a holmijaimat, amelyek főleg éveken át feltornyosult papírokból állnak. Néha rácsodálkozom egy-egy cetlire, amiről már megfeledkeztem. Jó így rámolgatni. Évekig szinte csak egy helyben ücsörögtem, és most tehetek valamit. Ennek akkora varázsa van, hogy képes elnyomni bennem a szomorúságot.

1980. febr 4.