Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A szülinapi szegfű mellé (1979. nov. 21.)

2009.02.05

Mamus szülinapja nagyon rosszul sült el.
Grethyék bementek a városba, nyílvánvalóan azért, hogy ajándékot vegyenek. Amikor reggel fürödtem, így szólt hozzám mamus:
- Hidd el, azt se bánnám, ha beköltöznének. Idegileg tönkretesz ez a sok veszekedés. Most biztosan azért mentek el, hogy virágot hozzanak nekem. Virág helyett inkább nyugalom kéne.
Grethyék egy óra felé érkeztek vissza virággal. Felköszöntötték mamust, de én az egészet szinjátéknak éreztem.
Nem sokkal később megkértem mamust, had menjek be a szobájukba tévézni. Közben Greg elkezdte javítgatni a kályhájukat. Alig melegít és néha füstöl. Greg egy idő után bepörgött, csúnyán lehordta a családot, a házat, aztán előhozakodott egyéb elfojtott sérelmeivel.
- Apád folyton az anyámhoz járkál - közölte Grethyvel indulatosan - Én már megmondtam anyámnak, hogy ebben ő is hibás, de te az apádnak nem mersz szólni.
Közben provokálva ezt hajtogatta.
- Mondd, hogy menjek innen! Zavarj el!
Nem tudom, Grethy elküldte-e, mindenesetre hirtelen csomagolni kezdett, aztán rohant kifelé. Én csak annyit hallottam, hogy csapódott az ajtó, majd kinyílt és visszaszólt:
- Kétszer már visszajöttem ide, de többet nem teszem be a lábamat ebben házba.
A bejárati ajtó ismét csapódott, és egy-két perc múlva felzúgott a kocsi.
Grethy valamit mesélte mamusnak, nem hallottam, mit, de nem is akartam, csak a végére nem sikerült nem figyelni, mert az már mamus szobájában hangzott el, ahol tévéztem.
- Folyton a családot szídja, mindenkivel baja van. Már kétszer elment innen, és én hívtam vissza. Most nem fogom!
Én csak bámultam a tévét, de arra sem akartam figyelni, amit bámulok.
Mamus születésnapi szegfűje ott virít az asztalon. Mintha nem is lenne benne élet.

1979. nov. 21.