Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kapaszkodó

2009.03.26

Ha nagyon fáj valami, és rideg közöny vesz körül, hol a kapaszkodó, mi a kapaszkodó? Amikor úgy érzed bezuhantál egy sötét verembe, hirtelen, észrevétlen és nincs kéz amit megfoghatnál, aminek meleg tenyerébe bele simulhatnak ujjaid, merre találsz reményt adó érintést, nebánkódj simítást? Amikor elhomályosul a tekinteted, hol látod meg a muskátlis ablakok derüjét? Ha minden szótól keserû gombóc akad meg torkodon, merre találsz málna ízû eledelt és frissítõ forrásvizet? Hol a napfény illata, zakatolás helyett a csend hívogató suttogása, a bíztató pillantás, a türelmes kisbárány, a kikötõ, a napkelte, a bíborvarázs? Hol a lélek a lélektelenségben? A szeretet a szeretetlenségben? A valaki a mindenkik között? A tûnékeny szivárvány? Amibe belekapaszkodhatnék, amit megérinthetnék, megcsodálhatnék.Ami alatt alázattal leborulhatnék. Hol a szivárvány? A színes, az ívelõ, az illano? Mint egy illúzió. Bízzam rá magam? Az illúzióra, hogy semmi sincs úgy, ahogy van, történik, megeshet. Hogy nincs gödör, magány, gyengeség. Jöjjön a szél vagy az ár! Röpítsen, sodorjon, emeljen ki a mélység gyûrûinek ölelésébõl. Kezdõdjön új nap, új virágokkal, új madárdallal, új zenékkel! Kész vagyok friccskát adni a lehúzó erõknek, csak az ellõttem tolongó órák nyújtsanak kapaszkodót, nyissák meg a muskátlis ablakokat, oszlassák el a rideg közönyt és tálaljanak málnaízû eledelt. Ez már egy másik nap. Elkezdõdött.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.