Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hétköznapi semmiség

2009.03.29

        Fázós, hideg a reggel. Az álmok visszaköszönnek az éjszakából. Lusták a gondolatok. A szobába beült a homály. Mesélni szeretne. Elringat. Az árnyékok tompák. A színek fakók és mélyek. A kisablak nyitva, beengedi a virágok illatát. A függöny néha meg-megrezdül. Félrehúzva tekintget kifelé. Nézem az elõttem heverõ papírlapot, kissé gyûrt, mint az idõs emberek bölcs arca. Rajta betûk dölöngélnek ide-oda. Egybefolyt, elmosódott sorokat alkotnak, röviden vagy hosszan, ahogy egy vers szabályai megkívánják. A madarak újra tereferélnek, hozzák a tökéletes formációt pletyóból. Régóta szeretném felismerni a madarakat a hangjukról. Most károgás hallik. Lehet varjú itt a városban? Néha mentõautó sikít fel. Valakit bajának gyógyítására kísérnek. A sziréna két dolgot idéz fel lelkesen, 'ne feledd, én voltam a megoldás, a sietve intézkedõ a rettenetben!' A figyelmeztetés átballag képekbe.  Zavarosak, bogok õk az élet zsinórján. Egy motor bepörög. Odakint történés zajlik. Idebent csak a múlt rejtőzködik, vagy a jövõ épül. Hétköznapi mozzanatok ünnepivé válnak és kikérik maguknak az értékelést. Hát persze, miközben a vén bolygón másodpercenként milliárdok lépnek egyet, a falak között megnyúlnak az órák. Mi szárnyallja túl a lépések számát? Talán a gondolatok születése? Őrt állnak a bútorok közt, és a csendben előbújnak óvatosan. Cipelem őket, mint pólyába tekert csecsemõt, aki éhezve a jóra, a szépre felsír, ha nem kap éltetõ táplálékot. De mit? Üres a kamra. Csámborogjatok elõ a múlt szekrényébõl ti ping-pongozó emlékfoszlányok vagy ti jövõt összeeszkabáló elképzelések! Én mindig itt vagyok, könnyű rámtalálni. A jelen kis szomorral pöffeszkedik. Becammogott a napsugár! A fázós percek írás és merengés közben elillantak, a madarak berekedtek, vagy már szent a béke. Történés továbbra sincs, csak a gondolatok. Talán jó így, talán nem. Nem tudom.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.