Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A hold

2009.02.14

A hold

 

           Fényesen világít a kerek hold a néma éjszakában. Lassan úszik az égen, s én szememmel kísérem egészen az ablak széléig. Világával ránevet a földre, mintha incselkedve mondaná: "Túlélek minden halandót, nekem hosszabb életidõ jutott osztályrészemül, mint bárkinek ott lenn az eldurvult törvények között. Az én törvényem utat mutatni a vándornak, a hajósnak, ébreszteni és altatni a tengert." Éles irónia a sárga tányérban. Hamis dicsekvés. Létezése a teljes egészben személytelen. Mégis érzéseket fakaszt, gondolatokat indít útnak, meghódítani hív. Ez a varázsa. Tekintetemet magára húzza mert személytelenül is érdekes, izgalmas. Hideg anyaghalmazként siklik az égbolton évmilliók óta, és nesztelenül szeli át az ablakot.

           Nézem és merengek.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.