Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A sziget

2009.04.03
A sziget


        Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is. Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed, ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni.
        Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott.
        A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett. Ő megkérdezte:
- Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
- Nem, nem tudlak. A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!
        Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:
- Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
- Nem Szeretet, nem tudlak elvinni – válaszolt a Büszkeség. Itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak.
        Hát a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:
- Bánat, kérlek vigyél el magaddal!
- Oh, Szeretet – mondta a Bánat –, én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!
        A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a szeretet kérését.
        Hirtelen megszólalt egy hang:
- Gyere Szeretet, én elviszlek téged! Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:
- Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
- Az IDŐ volt, mondta a Tudás.
- Az IDŐ? – kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ?
        A Tudás válaszolt:
- Mert csak az idő érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!

Kép

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.