Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 



 

           Szeretettel köszöntöm minden betérő és visszatérő vendégemet. Mint láthatjátok, az oldalra nem kerülnek fel újabb írások.Oka, hogy a tárhely megtelt. Új oldalt kellett nyitnom, amelynek címe: Menedékház 2. Könnyű rátalálni, mert a linkek között szerepel. Csak kattintsatok rá és máris találkozunk. A Magányzárkát és a Naplót is ott folytatom, valamint kedvenc verseimet is olvashatjátok. Meglepetésekben sincs hiány. Ha kedvetek van, jöjjetek, látogassatok meg.
           Várlak benneteket és jó olvasgatást kívánok! 

 

 

Kép

 

 

Minden pillanat egy-egy szolgálatunkra rendelt hírhozó. Észrevétlenül bukkan fel, hogy röpke villanással arcunkba leheljen. Ha vonásainkat elsimulni látja, meglobogtatja hírcsokrát és színeket fest megpihent redõink köré. Kedvére válogat a mélabú és a derü árnyalataiban, közönnyel rombol és épít, torzít és teremt.
Itt szédülten cikázik a boldogság, ott bíborba feszülnek a kételyek. Egyszer dermed a könnycsepp máskor csókká érik a szeretet. Innen álmos dallam hallatszik amonnan bíztató igéretek. Nincs megbékélés, és nem fonhatja át földünket szívárványkoszorú. Hiába kezdünk csillogó szemmel színsávokból glóriát szõni, a tovább adott szálak valahol lemondásra lelnek és a lebegõ szalag nem gyûrûzhet vissza önmagába.
A pillanat mindent meghatároz, átfog, befogad.
Ha én emlékezem, te felejtesz. Ha még remélek, te már nem hiszel. Ha égre nézek, lehajtod fejed. S ha nyitom az ablakot, kulcsozod az ajtót.
A pillanat fölényes híreivel megbénít, szerepet játszani hív. Õ a cselekvõ és a cselekedtetõ. Mi vagyunk az életlánc elfogadó és végrehajtó gyöngyszemei. Élénk éberséggel díszítjük a füzért. Hű szolgái a pillanatnak. Õ tálal, mi fényesítjük a kanalat. Az asztal a mi munkánktól lesz pompásan terített. Összetartozunk, összedolgozunk.
Õrízni magunkat és másokat, ennyit tehetünk, ennyit kell megtennünk minden egyes pillanatért. Nemes gyöngyszemei a hírhozónak. Általa emelkedik szellemünk a kiszámíthatatlanul szeszélyes jövõbe. Véle kart karba öltve, együtt mozdulva siklunk az idõben, hogy egyszer az elhervadt gondolatok gyertyalángjában keljünk új életre.

 

 

 

Kép

Kép

Kép

Kép

Kép

Kép

Kép